Creationism is, in fact science

Article on creation science posted July 22, 2018 in the San Antonio Express-News:

Re: “As logic, science come under attack, push back with facts,” Another View by John Blanton, Feb. 11:

John Blanton, a member of the Freethinkers Association of Central Texas, paints what he calls religious people as opponents of reason and free thought. Specifically, he cites creationists on a wide spectrum challenging established science.

First of all, it is a well-known fact that science did not begin with Darwin, whose 209th birthday was being celebrated by FACT. Rather, science has its origin within the Christian church, with the command from God to “be fruitful and multiply; fill the earth and subdue it; have dominion over the fish of the sea, over the birds of the air, and over every living thing that moves on the earth” (Genesis 1:28). In order to subdue nature, one must understand it — hence the biblical injunction to pursue science.

Second of all, because it cannot be directly observed or verified, macro-level evolution cannot be considered to be a fact, however strong FACT would insist that it is. Explanations are offered only as to how species could have evolved. Lacking is the exact, precise demonstration that organisms did evolve. Thus evolution is only a theory.

Furthermore, it should never be a crime to question the authority of a well-nigh monolithic theory, which thousands of Ph.D.-level scientists such as I call into question based on scientific evidence. Blanton should remember that in 1925 the American Civil Liberties Union argued for equal representation of evolutionary theory during the Scopes trial, to which he referred. One voice openly questioning evolutionary theory should become millions, since half the population of the United States doesn’t accept evolution. An open public debate between creationism and evolution leads to more healthy science. Offering always only one side of the story leads to bad science and bad explanations.

Blanton cannot see the forest because of the trees. Blanton’s religion is materialistic naturalism, stemming from Jean-Jacques Rousseau’s idea that nature is everything that was, is and ever shall be, purposefully excluding God and the divine from the grand picture a priori. How can you be open-minded if you’re willing to consider only one line of explanation? Taken to the logical extreme, skeptics must doubt everything. Thus, truly, like Descartes they know next nothing. But God knows everything.

Creationism is scientific. Atheists acknowledge the fact that why the universe came into existence is a metaphysical question. Thus whether the universe came about either through natural or supernatural means is an open question. Therefore, since the origin of the universe has not been observed by a human eye, it is certainly possible that God created it. And, in such a supernaturally created world, it is possible to pursue origins science. Creationism doesn’t claim to be privy to the supernatural process of divine creation. Rather, creation science studies the handiwork of God’s creative acts. God created, therefore, let us examine the created world.

It is a well-known fact that thousands of so-called living fossils exist all over the world, resisting change over long periods of time. Taxonomists have discovered and studied millions of species, which all cluster into disjunct kinds that are spoken of in Genesis 1:21. Missing links are still missing. The scientific literature is chock-full of examples of genetic structures being “evolutionarily conserved,” an oxymoron if there ever was one. Genome reduction in organisms is so pervasive that researchers Yuri Wolf and Eugene Koonin in 2013 devised the biphasic model of genomic evolution whereby the genomes of organisms undergo initial rapid (miraculous) complexification, followed by gradual genome reduction, which is itself contrary to evolution.

Thus instead of trying to extinguish other opinions and points of view, so-called freethinkers should allow them to flourish.

Matthew Cserhati is a bioinformatics programmer living in San Antonio. He has a doctorate in biology and a bachelor’s degree in computer science. He has been active in the creation/evolution debate for 17 years and has presented on this subject numerous times.

A biblai hatnapos teremtéstörténetet alátámasztó igeversek gyűjteménye

A biblai hatnapos teremtéstörténetet alátámasztó igeversek gyűjteménye

Összeállitotta a Protestáns Teremtéskutató Kör

 

https://www.biblegateway.com/passage/version=KAR

 

1Móz. 12,1-1Móz. 50,26:

12,1-5

És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedbõl, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne õ vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendõs vala, mikor kiméne Háránból. És felvevé Ábrám az õ feleségét Szárait, és Lótot, az õ atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.

Megj.: Ábrahám története még a 11. fejezetben kezdődik el. Az megemliti, hogy Ábrahám (Ábrám) Ur földjén élt, Hárán városában. Igy tehát mivel ezek létező helyiségek neve voltak mind a 11., mind a 12. Fejezetben, igy az 1Móz. 1-11 az történelmi eseményeket ir le.

14,19-22

És megáldá õt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentõl, ég és föld teremtõjétõl. Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenbõl. És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak. És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtõjéhez

18, 27

És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.

Megj.: Itt Ábrahám visszatekint a teremtéstörténetre és a Bűnesetre, ami azt mondja el, hogy az ember por és hamu.

20,3-7

De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van. Abimélek pedig nem illette vala õt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é? Avagy nem õ mondotta-é nékem: én húgom õ; s ez is azt mondotta: én bátyám õ. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt. És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt. Mostan azért add vissza az embernek az õ feleségét, mert Próféta õ: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.

23,3-20

Felkele azután Ábrahám az õ halottja elõl, és szóla a Khéth fiainak, mondván:  Idegen és jövevény vagyok közöttetek: Adjatok nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én elõlem. Felelének pedig a Khéth fiai Ábrahámnak, mondván õnéki: Hallgass meg minket uram: Istentõl való fejedelem vagy te mi közöttünk, a mi temetõhelyeink közûl a mely legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat, közûlünk senki sem tiltja meg tõled az õ temetõhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat. És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe elõtt, a Khéth fiai elõtt. És szóla õ velök mondván: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat én elõlem: hallgassatok meg engemet, és esedezzetek én érettem Efron elõtt, Czohár fia elõtt. Hogy adja nékem Makpelá barlangját, mely az övé, mely az õ mezejének szélében van: igaz árán adja nékem azt, ti köztetek temetésre való örökségûl. Efron pedig ûl vala a Khéth fiai között. Felele azért Efron a Khitteus, Ábrahámnak, a Khéth fiainak és mindazoknak hallatára, a kik bemennek vala az õ városának kapuján, mondván: Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezõt néked adom, s a barlangot, mely abban van, azt is néked adom, népem fiainak szeme láttára adom azt néked, temesd el halottadat.  És meghajtá magát Ábrahám a földnek népe elõtt. És szóla Efronhoz a föld népének hallatára, mondván: Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezõnek árát, fogadd el tõlem; [azután] eltemetem ott az én halottamat. És felele Efron Ábrahámnak, mondván néki: Uram! hallgass meg engemet; négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda az én köztem és te közötted? Csak temesd el a te halottadat. Engede azért Ábrahám Efronnak és odamérte Ábrahám Efronnak az ezüstöt, a melyet mondott vala a Khéth fiainak hallatára; kalmároknál kelendõ négyszáz ezüst siklust. Így lett Efronnak Makpelában levõ mezeje, mely Mamré átellenében van, a mezõ a benne levõ barlanggal, és minden a mezõben levõ fa az egész határban köröskörûl Ábrahámnak birtoka, a Khéth fiainak, mind azoknak szeme elõtt, a kik az õ városának kapuján bemennek vala. Azután eltemeté Ábrahám az õ feleségét Sárát a Makpelá mezejének barlangjába Mamréval szemben. Ez Hebron a Kanaán földén. Így erõsítteték meg a mezõ és a benne lévõ barlang Ábrahámnak temetésre való örökségûl a Khéth fiaitól.

25,7

S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendõ.

 

2Móz.:

1,1-7

Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének; kiki az õ házanépével méne: Rúben, Simeon, Lévi és Júda; Izsakhár, Zebulon és Benjámin; Dán és Nafthali, Gád és Áser. Mindazok a lelkek pedig, a kik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala. És meghala József és minden õ atyjafia és az az egész nemzedék. Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország.

16,1-36;

És elindulának Élimbõl és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földérõl való kijövetelök után. És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában. S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg. És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esõképen bocsátok néktek kenyeret az égbõl; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem? A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek. És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földérõl; Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsõségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok? És monda Mózes: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, melylyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen. Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat. És lõn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsõsége megjelenék a felhõben. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván: Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istentek. És lõn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lõn a tábor körûl. Mikor pedig a harmatszállás megszûnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az õ sátorában vannak. És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala. Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok. Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala. A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. Õ pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit fõzni akartok, fõzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne. És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezõn. Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. És lõn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának. És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád õ néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az õ helyébõl a hetedik napon. És nyugoszik vala a nép a hetedik napon. Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé. És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a mellyel éltettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Égyiptom földérõl. Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára. A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék. Az Izráel fiai pedig negyven esztendõn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához jutának. Az ómer pedig az éfának tizedrésze.

31, 14-17

Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az õ népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt [nap]: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségrõl nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.

34,21

Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj.

35,2-3

Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen elõttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék. Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.

 

3Móz.:

11,46

Ez a törvény a baromfélékrõl, a szárnyas állatokról, minden élõ állatról, a mely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, a mely csúszik- mászik a földön.

17,11-14

Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levõ élet által szerez engesztelést. Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért. És ha valaki Izráel fiai közül, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül vadászásban vadat vagy madarat fog, a mely megehetõ: ontsa ki annak vérét, és fedje be azt földdel. Mert minden testnek élete az õ vére a benne levõ élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az õ vére; valaki megeszi azt, irtassék ki.

 

4Móz.:

13,21-29

És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élõfa vagy nincs? És legyetek bátorságosok, és szakaszszatok a földnek gyümölcsébõl. Azok a napok pedig a szõlõzsendülés napjai valának. Felmenének azért, és megkémlelék a földet a Czin pusztájától fogva mind Rehóbig, odáig, a hol Hamáthba mennek. És felmenének dél felõl, és jutának Hebronig; valának pedig ott Ahimán, Sésai és Thalmai, az Anák fiai: (Hebron pedig hét esztendõvel építtetett elébb, mint az égyiptomi Czoán). Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szõlõvesszõt egy szõlõfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a gránátalmákból és a figékbõl is [szakasztának.] Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének; a szõlõfürtért, a melyet lemetszettek vala onnét Izráel fiai. És visszatérének a föld megkémlelésébõl negyven nap mulva. És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét. Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, a melyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse! Csakhogy erõs az a nép, a mely lakja azt a földet, és a városok erõsítve vannak, és felette nagyok; sõt még Anák fiait is láttuk ott.

 

33,39

Áron pedig száz és huszonhárom esztendõs vala, mikor meghala a Hór hegyén.

 

5Móz.:           

4,32

Mert tudakozzál csak a régi idõkrõl, a melyek te elõtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek [egyik] szélétõl az égnek [másik] széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?

5,12-14

Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta néked az Úr, a te Istened. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, [se] magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémû barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;

9,2

Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, a kikrõl magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai elõtt?

17,2-3

Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, vagy férfiú vagy asszony, a ki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt, megszegvén az õ szövetségét; És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, a melyet nem parancsoltam;

31,1

És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek;

32,4-6

Kõszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden õ úta igazság! Hûséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes õ! Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék. Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é õ, a ki teremtett? Õ alkotott és erõsített meg.

32,15

És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtõjét, és megveté az õ üdvösségének kõszikláját.

32,18

A Kõsziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenrõl, a ki nemzett téged.

 

Józsué:

14,11

Még ma is olyan erõs vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erõm, most is olyan az én erõm a harczoláshoz és járásra-kelésre.

24,29

És lõn e dolgok után, hogy meghala Józsué, a Nún fia, az Úrnak szolgája, száztíz esztendõs korában,

 

Bírák:

2,8

És meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája, száztíz esztendõs korában.

1Sám.:

2,8

Felemeli a porból a szegényt,
És a sárból kihozza a szûkölködõt,
Hogy ültesse hatalmasok mellé,
És a dicsõségnek székét adja nékik;
Mert az Úré a földnek oszlopai,
És azokra helyezé a föld kerekségét.

 

2Kir.:

19,15

És imádkozék Ezékiás az Úr elõtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;

 

1Krón.:

1,1

Ádám, Séth, Énós.

16,26

Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.

 

2Krón.:

2,11

Felele pedig Hírám, a Tírus királya levélben, melyet külde Salamonnak: Mivelhogy az Úr szerette az õ népét, azért adott téged nékik királyul.

 

Neh.:

9,6

Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege elõtted borul le.

 

Jób:

4,17
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?

5,9
A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

6,16
A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;

9,9
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

10,8-14
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?! Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem? Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem? Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem. Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet. De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban: Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.

20,4
Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

22,15-16
Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

25,4
Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten elõtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született?

26,7-8

Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.

26,10

Õ szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.

26,13

Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

28,4

Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektõl messze.

28,24-28

Mert õ ellát a föld határira, õ lát mindent az ég alatt. Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette; Mikor az esõnek határt szabott, és mennydörgõ villámoknak útat: Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt. Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

30,15

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.

30,18

A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

31,15

Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

31,40

Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.

32,22

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!

33,4-6

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet. Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ! Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

34,13-15

Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot? Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná: Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

34,19

A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.

35,10-12

De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka; A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál? Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

36,3

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.

38,4

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

38,9

Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt?

40,19

Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?!

41

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul? Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét? Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt! Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!] Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel. Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy. Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki. Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl. Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ. Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik. Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ. Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz. Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült. Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.

42,16

Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az õ fiait és unokáit negyedízig.

 

Zsolt.:

8,1-10

Az éneklõmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.  Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsõségedet. A csecsemõk és csecsszopók szájával erõsítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyûlölködõt és bosszúállót elnémítsd. Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:  Micsoda az ember – [mondom] – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt!  Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezõnek vadait is;  Az ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár.  Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!

 

19,1-6

Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.  Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.  Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort. Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát.

 

24,1-2

Dávid zsoltára.
Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.  Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette.

 

29,10

Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.

33,4-9.15

Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hûséges. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök. Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat. Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tõle minden földi lakó. Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott.

15 Õ alkotta mindnyájok szivét, [és] jól tudja minden tettöket.

 

35,4-9

Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.  Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket]. Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket. Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe. Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

 

74,17

17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

 

76,5

Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.

 

78,69

69 És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.

 

83,11-13.48

A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek. Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel, A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

 

85,12

12 Hûség sarjad a földbõl, és igazság tekint alá az égbõl.

 

86,8-10

Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz! Eljõnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak elõtted Uram, és dicsõítik a te nevedet. Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!

 

89,12.48

12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

 

90,2-10

 Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel. Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad; Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

93,2

Állandó a te királyi széked eleitõl kezdve; öröktõl fogva vagy te!

 

94,2.9

Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

 

95,4-6

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták. Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

 

96,5

Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.

 

100,3

 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; õ alkotott minket és nem magunk; az õ népe és az õ legelõinek juhai vagyunk.

 

102,26-27

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

103,14.22

14 Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

22 Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

104,19.24

19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

105,1-2.23-24.27

Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit! Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.

 

23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék. És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.

 

27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.

 

106,2.22

Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?

22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

 

115,15-16

Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet. Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

 

116,5

Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

 

119,73.90-91

73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.  A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

 

120,3

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

121,2

Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.

124,8

A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

134,3

Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!

136,5-9

 A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az õ kegyelme. A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az õ kegyelme. A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az õ kegyelme. A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az õ kegyelme. A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az õ kegyelme.

 

139,13-14

13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

 

145,9-10

Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.

 

146,4.6

Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei.

A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké

147,4-18

 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa. Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken; A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak. Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;  Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek. Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet! Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat. Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete! Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port. Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?  Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

 

148,5-6

 Dicsérjék õk az Úrnak nevét, mert parancsolt és elõállottak õk. Örök idõre állította fel õket; törvényt szabott és nem tér el attól.

 

149,2

Örvendezzen Izráel az õ teremtõjében: Sionnak fiai örüljenek az õ királyukban!

 

Péld.:

3,19-20

 Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel. Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,

 

8,22-26

 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen. Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.

 

14,26.31

26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.

31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.

17,5

A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!

 

Préd.:

3,11

11 Mindent szépen csinált az õ idejében, e világot is adta az [emberek ]elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja [mindazt] a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettõl fogva mindvégig.

7,14.20

14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik.

20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.

8,1-15

Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsesége megvilágosítja az õ orczáját; és az õ ábrázatjának erõssége megváltozik. Én [mondom,] hogy a királynak parancsolatját meg kell õrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt. Ne siess elmenni az õ orczája elõl, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi. Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz? A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind idõt, mind ítéletet; Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok õ rajta; Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az? Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él. Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly idõben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára. És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és [nyugalomra ]mentek; viszont a szent helyrõl kimentek, és elfelejttettek a városban [olyanok,] a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság! Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedõjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve õ bennök, hogy gonoszt cselekedjenek. Bár meghosszabbítja [életét] a bûnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélõknek lészen jól dolgok, a kik az õ orczáját félik; A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az õ életét, [olyan lesz], mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját. Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság. Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje õt munkájában az õ életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt.

 

12,1

Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!

Én.:

Ézs.:

11,6-9

 És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek õrzi azokat; A tehén és medve legelnek, [és] együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstõl elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.

 

17,7

Ama napon Teremtõjére tekint az ember, és szemei Izráel Szentjére néznek;

 

22,11

11 És árkot csináltok a két kõfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Õt nem látjátok!

 

24,1-7.17-20

Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit! S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az õ ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevõ, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérõ; a hitelezõ, mint az, a kinek hitelez; Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet. Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg. Gyászol a must, elhervad a szõlõ, és sóhajtnak minden vidám szívûek.

 

17 Rettegés, verem és tõr [vár] rád földnek lakója! És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, megfogatik a tõrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai. Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld; Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bûne és elesik; és nem kél fel többé!

 

25,8-9

Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földrõl; mert az Úr szólott. És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!

 

27,11

11 És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok elõjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtõje, és nem kegyelmez néki alkotója.

29,16

 Mily együgyûek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!

35

Örvend a puszta és a kietlen [hely,] örül a pusztaság és virul mint õszike.Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsõsége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják õk az Úrnak dicsõségét, Istenünk ékességét. Erõsítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegõ szívûeknek: legyetek erõsek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jõ, az Isten, a ki megfizet, Õ jõ, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fû, nád és káka [terem.] És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el; Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jõ fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta! Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltûnik fájdalom és sóhaj.

 

37,16

16 Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet.

 

40,21.26

21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitõl fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?

26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Õ, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erõssége miatt egyetlen híjok sincsen.

42,5

Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:

43,1-7.10.15.21

És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtõd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tûzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted. Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért: Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletrõl meghozom magodat, és napnyugotról egybegyûjtelek. Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végérõl, Mindent, a ki csak az én nevemrõl neveztetik, a kit dicsõségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!

10 Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, elõttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!

15 Én az Úr vagyok, szent [Istene]tek, Izráelnek teremtõje, királyotok.

21 A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!

 

44,2.21.24

Így szól az Úr, teremtõd és alkotód anyád méhétõl fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam!

21 Oh emlékezzél meg Jákób ezekrõl és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.

24 Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétõl fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;

 

45,7-18

Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem! Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhõk folyjanak igazsággal, nyiljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt! Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei? Jaj annak, a ki atyjának mondja: Miért nemzesz? és az asszonynak: Miért szülsz? Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtõje: Kérdezzétek meg a jövendõt tõlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám! Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elõ. Én támasztottam õt fel igazságban, és minden útait egyengetem, õ építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a seregek Ura! Így szól az Úr: Égyiptom gyûjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetû Szabeusok hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak, elõtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen több Isten! Bizony Te elrejtõzködõ Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító! Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben gyalázatban járnak a bálványok faragói; És Izráel megszabadul az Úr által örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké; Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Õ az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerõsíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!

 

51,3.9.12-13

Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!

Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erõt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi idõben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?

12 Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertõl? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fû?! Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtõdrõl, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?

 

54,5.9

Mert férjed a te Teremtõd, seregeknek Ura az Õ neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.

Mert [úgy lesz] ez nékem, [mint] a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.

 

65,17-20.22-25

17 Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak; Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az õ népét örömmé. És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! Nem lesz ott többé [csupán néhány] napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendõs korában hal meg és a bûnös száz esztendõs korában átkoztatik meg.

22 Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly [hosszú] lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.  Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva õk, és ivadékaik velök [megmaradnak.] És mielõtt kiáltanának, én felelek, õk még beszélnek, és én már meghallgattam. A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az õ kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.

 

66,2.22

Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elõ mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkû, és a ki beszédemet rettegi.

22 Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én elõttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek;

 

Jer.:

1,5

Mielõtt az anyaméhben megalkottalak, [már] ismertelek, és mielõtt az anyaméhbõl kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.

 

10,10-16

10 De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, és örökkévaló király; az õ haragja elõtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az õ felindulását. (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földrõl és az ég alól!) Õ teremtette a földet az õ erejével, õ alkotta a világot az õ bölcseségével, és õ terjesztette ki az egeket az õ értelmével.  Szavára víz-zúgás [támad] az égben, és felhõk emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esõnek, és kihozza a szelet az õ rejtekhelyébõl. Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az õ öntött képével, mert hazugság az õ öntése, és nincsen azokban lélek. Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az õ megfenyíttetésök idején! Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója õ, és Izráel az õ örökségének pálczája; Seregek Ura az õ neve!

 

32,17

17 Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen elõtted!

51,15.19

15 Az, a ki teremtette a földet az õ erejével, a ki megalapította a világot az õ bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az õ értelmével.

19 Nem ilyen a Jákób osztályrésze mert mindennek teremtõje és az õ örökségének pálczája, Seregek Ura az õ neve!

Sir.:

Ez.: 1,1

És lõn a harminczadik esztendõben, a negyedik [hónap]ban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.

1,22-25

 És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett. És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettõ vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettõ vala, a melyek befedik vala amonnan az õ testöket. És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. És lõn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, [és] õk megállván, leeresztik vala szárnyaikat.

10,1

És látám, és ímé a mennyezeten, a mely a Kérubok feje fölött vala, látszék felettök, mint valami zafirkõ, olyan, mint egy királyi széknek formája.

14,14-20

 És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor õk az õ igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten. Ha gonosz vadállatokat bocsátanék át az országon, hogy azt gyermektelenné tegyék, és az pusztává lenne, a melyen senki át nem menne a vadállatok miatt: Benne ama három férfiú (élek én, az Úr Isten mondja) sem fiakat, sem leányokat meg nem szabadítana, csak magokat szabadítanák meg, az ország pedig pusztává lenne. Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belõle embert és barmot, És ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg. Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belõle embert és barmot, S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; õk igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.

23,15

15 Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;

28,12-19

 Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyûrûje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskõvel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; [és ]karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél. Valál felkent oltalmazó Kérub; és [úgy] állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bõsége miatt belsõd erõszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyérõl, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok elõtt, adtalak szemök gyönyörûségére. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsõdbõl, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek. Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!

29,3.9

Szólj és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek,] Faraó, Égyiptom királya, te nagy krokodil, a ki fekszik folyói közepette, a ki ezt mondja: Enyém az én folyóm, és én teremtettem magamnak.

És legyen Égyiptom földje pusztasággá és sivataggá, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy azt mondja: A folyó enyém, és én teremtettem:

31,9.16.18

Széppé tõm õt az õ sok ágaival, úgy hogy irígykedett rá Éden minden fája az Isten kertjében.

16 Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám õt a sírba együtt velök, kik sírgödörbe szállnak; és vígasztalást võn a mélység országában Éden minden fája, a Libánon szépsége és java, minden vízivó.

18 Kihez vagy hát hasonló dicsõségben és nagyságban Éden fái közt!? Hiszen le fogsz szállíttatni Éden fáival a mélység országába; körülmetéletlenek közt feküszöl együtt a fegyverrel megölettekkel. A Faraó ez és minden sokasága, ezt mondja az Úr Isten.

36,35

És [ezek] mondják: Ez a föld, ez az elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje, és a rommá lett s elpusztult s lerontott városokat megerõsítve lakják.

Hós.:

6,7;

 De õk, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hûtlenül ellenem.

 

8,14

Most Izráel elfeledkezett az õ alkotójáról és palotákat épített; Júda megerõsített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az õ erõsségeit.

Jóel:

2,3

Elõtte tûz emészt, utána láng lobog; elõtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tõle semmi.

Ám.:

4,13;

Mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az õ gondolatját, a ki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr õ, a Seregeknek Istene az õ neve.

5,8

 A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve.

 

Jón.: 1,9

 És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette.

Mik.: 4,10;

Gyötrõdj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülõ! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezõn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezébõl.

5,6:
És megrontják Assiria földjét fegyverrel Nimród földjét is az õ kapuiban; és megszabadít az Assirustól, ha a mi földünkre eljõ és a mi határunkba lép.

Náh.:

Hab.:1,12
Avagy nem te vagy-é Uram, öröktõl fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted õt, oh Uram, fenyítõül választottad õt, én erõsségem!

Agg.:

Zak.:12,1
Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott:

Mal.: 2,10;
 Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát kiki az õ felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét?

 

Máté:

13,24-30.35;
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az õ földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az õ ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.  Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.  A gazda szolgái pedig elõállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?  Õ pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?  Õ pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nõjjön mind a kettõ az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze elõször a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csûrömbe.

35 Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.

17,2;
 És elváltozék elõttök, és az õ orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség.

19,4-8;
 Õ pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtõ kezdettõl fogva férfiúvá és asszonynyá teremté õket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettõ, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza. Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettõl fogva nem így volt.

23,25.35;
25 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belõl pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel.

35 Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétõl Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek.

24,37-39
A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert a miképen az özönvíz elõtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

 

Mk.: 10,6-8;
De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté õket az Isten. Annakokáért elhagyja az ember az õ atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.

 

13,19;
 Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.

16,15
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.

 

Luk.: 2,9;
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körülvevé õket: és nagy félelemmel megfélemlének.

3,36-38;
 [Ez] Kajnáné, [ez] Arfaksádé, [ez] Semé, [ez] Noéé, [ez] Lámekhé, [Ez] Mathuséláé, [ez] Énókhé, [ez] Járedé, [ez] Mahalaléelé, [ez] Kajnáné, [Ez] Énósé, [ez] Sethé, [ez] Ádámé, [ez pedig] az Istené.

 

11,40.50-51;
 Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belõl van?

50 Hogy számon kéressék e nemzetségtõl minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétõl fogva kiontatott, Az Ábel vérétõl fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtõl.

 

17,26-27
 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.  Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

 

Ján.:  1,1-3.10;
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

10 A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg õt.

 

11,33;
Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle.

17,5.24
És most te dicsõíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsõséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele elõtt.

24 Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsõségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése elõtt.

 

ApCsel.: 3,21;
Kit az égnek kell magába fogadnia mind az idõkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikrõl szólott az Isten minden õ szent prófétájának szája által eleitõl fogva.

4,24;
Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levõ dolgot.

14,15.17;
15 És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetû emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élõ Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:

17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevõnk volt, adván mennybõl esõket és termõ idõket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.

17,24.29;
24 Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy õ mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.

29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kõhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.

19,26
 Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, a melyek kézzel csináltatnak.

 

Róm.: 1,20-25;
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az õ örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétõl fogva az õ alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy õk menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsõítették õt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az õ okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az õ balgatag szívök megsötétedett.  Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;  És az örökkévaló Istennek dicsõségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.  Annakokáért adta is õket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplõsítsék; Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtõ helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.

4,17;
(A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged ) az elõtt, az Isten elõtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, elõszólítja mint meglevõket.

5,12-15;
Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bûn és a bûn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.  Mert a törvényig vala bûn a világon; a bûn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendõnek kiábrázolása vala. De a kegyelmi ajándék nem úgy [van,] mint a bûneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelembõl való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.

 

6,23;
Mert a bûn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

8,19-22.39
19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsõségének szabadságára.  Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.

39 Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

 

1Kor.:  8,6;
 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitõl [van] a mindenség, mi is õ benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által [van] a mindenség, mi is õ általa.

11,8-9;
 Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.

12,24;
A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván,

15,20-23.26.45.51:
20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Elsõ zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az õ eljövetelekor.

26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

45 Így is van megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítõ szellemmé.

51 Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

2Kor.: 4,6;
Mert az Isten, a ki szólt: setétségbõl világosság ragyogjon, õ gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

5,1-10;
Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkõztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet. A ki pedig minket erre elkészített, az Isten [az,] a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.  Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.  (Mert hitben járunk, nem látásban ); Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

 

11,3
 Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak [és eltávolodnak] a Krisztus iránt való egyenességtõl.

 

Gal.: 6,15-16
Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés. És a kik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén.

 

Ef.: 1,4;
A szerint, a mint magának kiválasztott minket Õ benne a világ teremtetése elõtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Õ elõtte szeretet által,

2,10.24;
10 Mert az Õ alkotása vagyunk, teremtetvén [Általa] a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket elõre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.

24: nincsen

3,9-10
 És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felõl, a mely elrejtetett vala örök idõktõl fogva az Istenben, a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége,

Fil.:

Kol.: 1,15-17.23;
A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek elõtte született; Mert Õ benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Õ általa és Õ reá nézve teremttettek;  És Õ elõbb volt mindennél, és minden Õ benne áll fenn.

23 Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erõsen, és el nem távoztok az evangyéliom reménységétõl, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; a melynek lettem én, Pál, szolgájává.

 

3,10
 És felöltöztétek amaz új [embert,] melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt:

2Tessz.:

1Tim.: 2,13-14
Mert Ádám teremtetett elsõnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bûnbe esett:

 

2Tim.: 1,10
Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, a ki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangyéliom által,

 

Zsid.: 1,2-3.10-12;
A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, A ki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bûneinktõl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

10 És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek mûvei az egek; Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.

 

2,9.14;
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés idõre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelmébõl mindenkiért megízlelje a halált.

14 Mivel tehát a gyermekek testbõl és vérbõl valók, õ is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,

 

3,4;
 Mert minden háznak van építõje, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az.

4,3-4.9.13;
Mert mi, hívõk, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte. Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden õ cselekedeteitõl.

Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.

13 És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna elõtte, sõt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei elõtt, a kirõl mi beszélünk.

 

9,11.22.26;
11 Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendõ javaknak fõpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,

22 És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bûnbocsánat.

26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az idõknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.

10,5;
 Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,

11,3-7;
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elõ. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felõl, hogy igaz, bizonyságot tevén az õ ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte õt. Mert felvitetése elõtt bizonyságot nyert a felõl, hogy kedves volt Istennek.  Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy õ létezik és megjutalmazza azokat, a kik õt keresik. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felõl, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitbõl való igazságnak örökösévé lett.

 

12,24.27;
24 És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.

27 Az a “még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.

13,25-27  a vége a 25 vers, nincs 27ig.
25 Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen!

 

Jak.: 1,18;
18 Az õ akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az õ teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

3,9
Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:

 

1Pt.:  1,10.20;
10 A mely idvesség felõl tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, a kik az irántatok való kegyelem felõl jövendöltek:

20 A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása elõtt, megjelent pedig az idõk végén ti érettetek,

3,20;
A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketûrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;

4,19
19 Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják [néki] lelköket mint hû teremtõnek, jót cselekedvén.

 

2Pt.: 2,4-5;
 Mert ha nem kedvezett az Isten a bûnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda õket, hogy fenntartassanak az ítéletre; És [ha] a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetõjét, nyolczad magával megõrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;

 

3,4-8.10-13
És ezt mondják: Hol van az õ eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétõl fogva. Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtõl fogva voltak, és föld, mely vízbõl és víz által állott elõ az Isten szavára; A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett: A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tûznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. Ez az egy azonban ne legyen elrejtve elõttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendõ, és ezer esztendõ mint egy nap.

10 Az Úr napja pedig úgy jõ majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévõ dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tûzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az õ ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.

 

1Jn.: 3,12
 Nem úgy, mint Kain, [aki] a gonosztól vala, és meggyilkolá az õ testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az õ cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.

 

 

Júd.: 1,6.11.14-15
És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az õ lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.

11 Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.

14 Ezekrõl is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az õ sok ezer szentjével, Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddõzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bûnösök szóltak õ ellene.

 

Jel.: 2,7;
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A gyõzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van.

3,14;
 A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hû és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:

4,11;
 Méltó vagy Uram, hogy végy dicsõséget és tisztességet és erõt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.

5,13;
Sõt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülõnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsõség és hatalom örökkön örökké.

8,9;
És meghala a tengerben lévõ teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.

10,6;
És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idõ többé nem lészen:

12,9.14-15;
És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az õ angyalai [is] õ vele levettetének.

14 De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elõl elrepüljön a pusztába az õ helyére, hogy tápláltassék ott ideig, idõkig, és az idõnek feléig. És bocsáta a kígyó az õ szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.

13,8;
 Annakokáért imádják õt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta.

14,7;
Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsõséget: mert eljött az õ ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

17,8;
A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységbõl jõ fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van.

20,2;
És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendõre,

21,1-6.23.25;
Ezután láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.  És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égbõl: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az õ népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az õ Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az õ szemeikrõl; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsõk elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.

23 És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsõsége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.

25 És annak kapui be nem záratnak nappal ( éjszaka ugyanis ott nem lesz);

 

22,1-3.5
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékébõl jõvén ki Az õ utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és õ szolgái szolgálnak néki;

És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg õket, és országolnak örökkön örökké.